2014. május 31., szombat

2. fejezet


-Mi? - mondtam, majd fuldokló köhögésbe kezdtem. Gyorsan kimentem a konyhába egy pohár vízért. Apa miért is hozott volna nekem? Ameddig a víz csendesen csordogált a poharamba, éppen elég idő volt arra, hogy összeszedjem magamban a gondolataimat.
-Van egy fél testvéred. - jött ki utánam. Láttam, hogy valami nincs teljesen rendben a térdével, amit gondoltam szóvá is teszek.
-A térded... - biccentettem felé.
-Igen, a térdem. Amikor éppen hozzátok jöttünk autó balesetet szenvedtünk. Kate éppen ekkor volt várandós Zoeval. Nekem a térdem, Katenek a lába ment tönkre, de szerencsére Zoenak nem esett semmi baja. - ült le.
-És ez pontosan hogyan történt?
-Szóval Kate és én úgy döntöttünk tudatjuk veled, hogy testvéred fog születni. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk. Mondjuk úgy, hogy volt egy kisebb balesetünk, ennyi elég. - majd hangja lecsendesedett, teljesen elhalkult.
Nem jutottam szóhoz. Ha még igaz is, akkor is, TELEFON! A telefon mindig ott van, akármikor, bármikor. Még kocsiba sem kell ülnie hozzá.
-Ap... - nem, nem tudtam kimondani. Lehet akár milyen módon az igazi apám, akkor sem tudom annak tekinteni és erről csakis ő tehet, még ha nem is hiszi - Figyelj, attól a telefon még mindig ugyanúgy jó.
-Igen az ugyanúgy jó. - állapította meg az igazamat.
-Reménytelen. - suttogtam magamban, sajnos nem éppen a leghalkabban.
-Mi? - kérdezte.
-Mindegy... - sóhajtottam. Nem, nem tudná megérteni. - És a családod most hol van?- nyomatékosítottam meg a "családom" szót.
-Igen, erről is beszélni szerettem volna veled. Szívesen megismernének téged. Mondjuk egy közös vacsora?
-Inkább, - gondoltam javaslom a gyorséttermet, de mégsem tettem. - nem, semmi, jó lesz. - erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra.
-Oké ma este jövök érted. - mondta.
-Hármasban leszünk ugye? - kérdeztem, mert nem tudtam mit várjak tőle. Talán egy harmadik feleség is felbukkan.
-Khmm... Négyesben. - válaszolt a kérdésemre.
-Zoe is jön? - lepődtem meg.
-Nem, Zoe nem jön.
-Akkor? - kíváncsian felhúztam a szemöldököm.
-Ahh - halk, gondterhelt nyögés hangzott fel. - Kate fia.
-Katenek fia van? - lefagytam.
-Igen, van. Egy évvel idősebb, mint te.
-Most már mindent értek. - összeállt bennem a kép.
-Nem. - kezdte volna, de félbeszakítottam.
-Mindig is egy fiút akartál igaz? És én nem feleltem meg. Ezért kellett itt hagyni. Sajnálom, hogy nem fiú lettem, én nem tehetek róla!
-Nem.
-Nem akartál fiút? - meglepődtem. Ha igaz, akkor alaptalanul vádoltam meg.
-Ilyet nem mondtam.
-Nekem elég! - indultam meg a kabátom felé.
-Várj! - kiáltott utánam.
-Viszlát! - mondtam, majd magam mögött becsaptam az ajtót.
Mentem volna, mentem, de hova? Senkim sincs. Anya nem tudom hol van, apa, pff. Igen, általában ilyenkor jönnek a barátok. Olyan nekem nincs. Az élet elvette tőlem a teljes családot és még barátokat sem adott. Köszönöm élet, én ilyennek szeretlek! Magányosnak és reménytelennek.
Lassan sétáltam, azzal a tudattal, hogy talán az idő is gyorsabban telik. Gyors felkaptam a dzsekim, mivel a sötétedéssel egyetemben a levegő is kezdett lehűlni. A szél egyre hevesebben fújt, az égen fekete felhők jelentek meg, amelyek még az éppen ragyogó napot is eltakarták. Az egész város sötét és csendes lett. Ilyen egy tipikus nyár eleji éjszaka. A kocsisok, akik éppen hazafelé vezettek sorban kapcsolgatták fel a reflektorokat. Nem a legkellemesebb a szemnek. Akik még éppen gyalog voltak sietősre vették a lépteket. Az előttem lévő szerelmes pár - igen, nekem szerelem se jutott - kézenfogva futott, majd a kereszteződésnél csókot váltva , elköszöntek. Én ott voltam, egyedül. Kinek hiányoznék? Igen, eddig senki sem keresett. Reménytelenül nézegettem a telóm percenként.
Lesétáltam a tó partjához, leültem a nedves fűbe. Az időjárás csak egyre jobban ellenem játszott, már-már esőcseppeket éreztem. Pár perc és az eső szakadni kezdett, és én még mindig ott voltam, egyedül, vagy mégsem?
Hallottam, ahogyan valaki, a nem messze lévő járdán sietve fut. A cipője hangos cuppogással megzavarta az eső eddigi együtemű, változatlan hangját. Egyre hangosabb, felém jön? Valakinek feltűntem? Nem, nem jöhet erre, de mégis.

5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Szia:)
      hidd el igyekszem, de ez a hetem kicsit, öhm nem kicsit túlzsúfolt. Bankett, ballagási táncpróbák, ballagási próba, a biosz >< :D, de hidd el megpróbálom minél hamarabb:)
      Köszönöm, hogy érdeklődsz miatta:3

      Törlés
  2. Tetszik :) Jó téma, remélem nem lesz tucatsztori :P

    VálaszTörlés