2014. július 27., vasárnap

10. fejezet

Hi!
Meghoztam a 10. fejezetet. Köszönöm a több, mint 8000 oldalmegjelítést és az 50+ feliratkozót. Hihetetlen!
Jó olvasást! (leszokok a pampogásról:D) xx

Jól beszívtam, majd hagytam, hogy a füst átjárja az ez testemet, végül kifújtam. Egészen furcsa volt számomra, így azonnal felköhintettem. Rájöttem, valójában semmi rossz nincs a cigarettában, persze azon kívül, hogy miközben örömmel tölt el, belül teljesen lerombol. Az éremnek is két oldala van, nemigaz? Ezzel nyugtatva magam újra szívtam a cigiből. Különös érzés volt, de nem a legrosszabb, inkább olyan: "csak jólesik" típusú.
Mikor elszívtam az egész szálat összenyomtam, majd kidobtam az ablakon. Megfogtam a dobozt, a gyújtót és visszacsempésztem az eredeti helyére.  A szobámat körbefújtam a legújabb parfümömmel, hogy a minimális vádaskodást is elkerüljem.
Miközben sétáltam le a lépcsőn nagyban a zsebeimben kutattam valami rágóféleség iránt, hogy legalább valamilyen szintem elfedjem a számból kiáramló füst szagot. Csak egy semmit érő sárgadinnye ízesítésű orbitot találtam, de az is több a semminél. Gyors bekaptam az utolsó darabot is, majd tovább mentem a konyha felé. Készítettem magamnak limonádét - talán az is segít a szájszag elrejtésében - majd visszasétáltam a szendvicsemhez. 
Elővettem a laptomom, majd az ételek elfogyasztása mellett belekezdtem a sorozat-maratonomba is.
Nem sokkal később - vagyis csak nekem nem 'sokkal' - arra eszméltem fel, hogy nincs több rész. Kivégeztem mind a 7 évadot. Ránéztem az órámra, amely reálisan mutatta az idő mulását. Egy hatalmasat ásítva, még mindig a sorozat hatása alatt, komásan lesétáltam a lépcsőn, kezembe a csetresemmel.
A konyhában csörömpölésre lettem figyelmes. Félve, de erőltetett határozottsággal lépkedtem a zaj forrása felé.
-De jó, hogy itt vagy! - hajolt ki az ajtón, amitől én felsikoltottam és teljes erőmből hozzávágtam a poharat és a tányért.
-Ash. - fújtam ki a levegőt. Megkönnyelbültem, mikor megtudtam, hogy az állítólagos betolakodó nem más, mint ő.
-Ezt vidd a szobádba és rejtsd el! - parancsolt rám, majd a kezembe nyomott egy fekete dobozkát. Ezután leült a székre és a liluló kezdte el az asztalon lévő jéggel hűsíteni.
Tanácstalanul álltam a kezembe a kis tárggyal, majd Ashton mérges pillantását meglátva inkább gyorsan feliszkoltam. Berejtettem a feketeséget az ékszeres dobozom legaljára.
Elképzelhetetlen számomra mi lehet abban a dobozban, amely ennyire feldühíti. Talán valamit rajtam keresztül akar csempészni? Talán valami lopott holmi a közeli ékszerboltból? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nem valami "kis" dologról beszélünk, persze a doboz kicsi.
Miután megbizonyosodtam arról, hogy rendesen elrejtettem átmentem a fürdőbe az elsősegély-készletért. A hatalmas műanyag dobozzal a kezemben sétáltam le. Időközben a pohár földet is ért, így óvatosan átlépkedtem a szilánkokon -  magamat nem szeretném ellátni. Elővettem a fertőtlenítőt, - mivel időközben sikeres el is vágta magát - majd befújtam Ash térdét, ott, ahol a seb volt. Először felszisszent, majd összeszorított foggal tűrte a további maró, égető érzést, amelyeket a szer okozott. Mikor úgy gondoltam elég "fertőzésmentes" a seb bekötöttem.
-Köszönöm. - karolt belém, hogy segítsek neki feljutni a szobájába.
-Ugyan, hiszen én okoztam... - dadogtam folyamatosan. Ő csak azzal a "mindenkit elkábítok" mosolyával bambult.
Hirtelen autó hangjára lettünk figyelmesek, egy kulcsfordulás a zárban és máris a szülőket pillantottuk magunk előtt. Azok a döbbent tekintetek...
-Ti mi a...? - rohant oda hisztérikusan "anya". Bah.
-Történt egy kis baleset. - sziszegte Ash válaszképpen. Nem éppen a legjobb érzés, amikor az ember sebének azonnal nekiesnek, ugyanis Kate ezt tette.
-Azonnal be kell vinnünk a kórházba! - kiálltott fel a hisztérika. Komolyan, eddig próbáltam normális lenni vele, de a gazos kajái és az, hogy most félrelökött teljesen kikészített. Értem én, hogy aggódik a fiáért, de akkor is, ez nem mentség a főztjére.
-Menjünk. - szólt apa, aki egész végig a bejárati ajtóban állt, majd egy 180°-os fordulattal visszaindult az autóhoz.
-Gyere! - vette át a helyemet a 'ház asszonya', majd az ő 'pici fiacskáját' az ajtó felé vezette. Gondoltam velük megyek, ezért követni kezdtem őket. - Nem, nem! - pördült meg Kate hirtelen a tengelye körül - Te szépen itthon maradsz és feltakarítod a rumlit, amit hagytál! - jelentette ki, majd Asht maga után vonszolva kiléptek a házból.
Tiszta Hamupipőke, csak a 21. században. Már csak a gonosz mostohatestvérek hiányoznak, de a pillanatnyi álláspontom szerint egy testvér is bőven elég, azaz kettő. Zoet mindig ügyesen lepasszolják. Vonakodva, de nekiláttam a munkának, mivel tudtam, hogy a jóságos tündérkeresztanyó nem szándékozik megérkezni.
Mikor már biztos voltam benne, hogy az egész parketta szilánkmentes nyugodt szívvel sétáltam fel a szobámba. Elintéztem az esti teendőimet, majd az ágyba vetettem magam és olvastam, azzal a szándékkal, hogy ez a tevékenység talán leköt, de hiába. Pár oldal után eltekintettem a lapok fölött és megpillantottam az ékszeresdobozomat. A könyvet összecsuktam, letettem magam mellé, kibújtam a takaróból és a doboz felé nyúltam.
Éppen nagyban szórtam ki a kincseim - azért elég sok holmim van - amikor kopogtattak az ajtómon.
-Jöhetsz. - válaszoltam a szemeimet nem levéve az ékszerekről.
-Hello. - bugdácsolt be a 'bátyám'. Brrrr, azóta is képtelen vagyok kimondani.
-Végre kopogsz. - mosolyogtam - Jobban vagy? - dobtam be egy tipikus tabutémát.
-Sokkal. - ült le mellém, az ágyra - Persze nem örülök, hogy cérnák vannak bennem, de ez van. - mosolygott a semmibe.
-Szóval összevarták. - jelentettem ki, mintha ez nem lenne elég nyilvánvaló. Hülye libának érzem magam ilyenkor, mintha megtöbbszöröződtek volna a szőke tincseim.
-Igen. - nevette el magát. Iszonyat kínos.
-Lehet egy kérdésem. - emeltem fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Ő csak biccentett, mire én belekezdtem - Mi van abban a dobozkában ami ennyire fontos?
-Lényegtelen, -legyintett - csak vigyázz rá!
-De ha lényegtelen akkor semmi értelme elrejteni és azon görcsölni, hogy valaki, mondjuk takarítás közben megtalálja.
-Már elnézést, de nem látnám, hogy takarítasz. - röhögött a saját 'poénján'.
-Már megbocsáss, de nem látnám, hogy a drága édesanyád takarítana. - úgy érzem ezzel a beszólásommal győztem. Lehet nem a legkedvesebb, de azért jól esett.
-Jó vannak hibái, nem is kevés, de talán élete legnagyobb hibáját most követi el.
-Mit tett a jóasszony? - humorizáltam.
-Ez nem vicces. - komolyodott el - Össze kell fognunk, hogy megakadályozzuk. - fogta meg a kezem.
-De mit? - lehetne egyértelműbb.
-Nyisd ki! - túrta elő a dobozt.
-Előbb még nem az volt, hogy "lényegtelen"? - utánoztam a hangját.
-Nincs kedvem magyarázkodni. Ha kinyitod, mindent megértesz. - nyomta a kezembe.

10 megjegyzés:

  1. Jajj vajon mi lehet abban a dobozban ? :)
    Imádom, mint a többit.. Elhatároztam, hogy tartalmas kommentet írok, de nem jött össze :/
    Nagyon jó és izgatottan várom a kövit ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit logikus, hogy mi lehet benne:D
      Nagyon szépen köszönöm, nincs baj:3
      Igyekszem:)

      Törlés
  2. Nagyon szupi!!! :) Mikor lesz kövi rész??? :)

    VálaszTörlés
  3. Jujj perfect :$ Imádom a blogod <3 *o* Hogy tudsz ilyen fantasztikusan írni? :3 Hamar hozd a kövit :3 Nagyon jó lett <3 :3 :)

    VálaszTörlés
  4. Szia! :) most találtam rá a blogodra és egy huzamban olvastam el eddig. Ugye nem eljegyzési gyűrű van a dobozban? :000

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszöntelek! :) Ha tovább olvasod megtudod. ;)

      Törlés