2014. augusztus 22., péntek

13. fejezet

Hi!
Meghoztam (végre) a 13. fejezetet! Köszönöm a 13000+ oldalmegjelenítést, az 70+ feliratkozót és a 30+ csoporttagot! Köszönöm, hogy olvastok és támogattok! Továbbra is szívesen várom a véleményeiteket!
Jó olvasást! xx


A levél elolvasása után nem sokkal kopogtatást hallottam, majd engedély nélkül benyitottak a szobámba.
-Szia. - hajolt be a minimális ajtórésen Ashton - Bejöhetek.
Nem válaszoltam. Talán egyedül akartam lenni, talán csak arra vártam, hogy megnyugtasson. Nem tudom mit akartam. Annyira más lett minden, így egyedül. Lehet ez a sorsom, viszont hülyeség lenne azokat ellökni magamtól, akik közel állnak hozzám és csak segíteni szeretnének. Nekem időre van szükségem. Át kell gondolnom mindent, hogy mostantól mi hogyan fog alakulni. Én veszem kézbe az irányítást.
Ashton nem várt a válaszomra, zavartalanul belépett a szobámba egy szürke pólóban és egy... boxerben? Biztos nagyon készült már aludni. Haja kócos volt, szemei karikásak, gondolom a kimerültségtől. Kezében egy tálca volt, amelyen szendvics volt egy nagy pohár narancslével.
-Jó étvágyat! - biccentettem oda.
-Neked hoztam. - tette le elém, majd leült az ágy szélére.
-Gondolhatnád, hogy nincs étvágyam. - toltam el.
-Gondoltam, de hátha. - félmosolyra húzta a száját - Látom olvastad a levelet. - nézett a könnyektől áztatott lap felé.
-Elolvastam. - hangom halk volt, erőtlen.
"Amikor már akkora a fájdalom, hogy képtelen vagy sírni." Ilyenkor mindig ezeket a szavakat hallom fejemben. Szerintem már a könnycsatornámat szétsírtam, annyira dagadt lehet az arcom, hogy a szemeim csak két kis gombnak tűnnek. Ash arcán kétely jelent meg, láttam, hogy mondani szeretne valamit.
-Elmondhatod. - tettem a kezem a vállára.
-Benjamin holnap érkezik. - temette az arcát a tenyereibe.
-Ki? - fogalmam sincs kiről beszél.
-Apám. - bökte ki. Szóval még él a terv, miszerint "semmisítsük meg az esküvőt". - A probléma azzal van, hogy akárcsak téged, engem is leszart. Felcsinálta anyámat, aztán elment. Ki tudja azóta hány nővel került "véletlenül" egy ágyba. Szánalmas, de más nincs akit hívhatnák. És most azonnal felpattant, részletkérdések nélkül és idejön azzal, hogy "ő majd segít helyrehozni". Biztos csak már mindenkit körbebaszott és nincs jobb dolga, minthogy itt is találjon valakit, aki kapós rá. - szavai tele voltak haraggal, megvetéssel és undorral.
-Nem illik így beszélni róla, akármennyire is igaz, de nem azt akartad, hogy ez legyen? Hogy kérdések nélkül jöjjön ide Amerikából? - szavai megijesztettek, pedig tudom, hogy csak őszinték és szabadok voltak.
-Nem tudom mit akartam és, hogy mit akarok. "Sodródj az árral, csak meg ne fulladj." - nevettünk fel egyszerre ezen a szánalmas és humorhiányos viccnek szánt valamin. Még csak a poén apró szikráját sem éreztem, de akkor egymásra néztünk és ez volt az egyetlen dolog, amit megtehettünk.
Visszagondolva hogyan is indult ez az egész? Megláttam, nekem adta a pulcsiját, megszerettem, belé szerettem, egymásba szerettünk, tartóztattuk magunkat, de nem bírtuk tovább. Csak sodródtunk és ezzel kapcsolatban csak egy dologtól félek, a fulladástól. Hogy egyszer már nem bírjuk kordában tartani az érzéseinket és felszínre kerülnek ennél is jobban. Röviden, félek a bukástól. A "testvérek" nem szeretnek egymásba. A legviccesebb, hogy semmi valódi testvéri kapcsolat nincs köztünk. Sosem szívleltem ezt a mostohatestvéres dolgot. Ha nem testvér, akkor nem. Ennyi. Nem kell különféle hülye jelzőket aggatni rájuk. Felesleges. És a mostohaszülőkről ne is beszéljünk - khmm Kate.
Alig bírtam a szemeim nyitva tartani. A kimerültség hirtelen erőt vett rajtam, majd akaratlanul is, de elaludtam.

Kinyitottam a szemem, majd azt követően hunyorogni kezdtem. Túl erős volt a fény, amely bejutott az ablakomon. Arra ébredni, hogy Ash átölel az egyik lehető legkellemesebb érzés, de az idilli pillanatnak gyorsan véget vetettem, mivel hívott a természet. Nehezen, de kimásztam az ölelésből és a mosdó felé vettem az irányt. Utána újra visszefeküdtem mellé, bár már nem az ölelésbe. Épp mikor lehunytam a szemem dörömbölés hallatszott az ajtómon.
-Cony, nem tudod hova tűnt Ashton? - hallottam biztosan Kate hangját, majd azonnal benyitott - Ti mi a...? - sokkos állapotba került - Ashton hogy kerülsz ide? - elővette legerőteljesebb hangját, amelytől az egész épület beremegett.
Mindketten hirtelen felpattantunk. A fejem bevörösödött, annyira kínosan éreztem magam ebben a szituációban. Ashton azonnal magyarázkodni kezdett, hogy ő csak vacsorát hozott és véletlenül elaludt..., csak ami történt. Kate-en nem láttam, hogy annyira elhitte volna, de végül rábólintott és egy "Kész a reggeli, gyertek!" utasítással ott hagyott minket. Mi lett volna, ha nem sikerül ennyire könnyen kivágni magunkat? Következő esetben mi lesz? Mindketten a saját ágyunkhoz leszünk kötözve, hogy nehogy átmenjünk egymáshoz?
Nem szóltunk egy szót sem, hangtalanul elindultunk kifelé az ajtón. Miközben lassan, kialvatlan fejjel kószáltam le a lépcsőn, miközben félúton Ash gyors visszafordult és magára kapott egy nadrágot a szobájában, így kissé "takartabb" lett minden. 
Kate valamiféle kötényben, felcsatolt hajjal és igazi szorgalommal kente számunkra a "remek" szendvicseket. Borzasztó, hogy még egy szendvicset is képes elbaszni. Ilyen adalékmentes, ilyen bio, ilyen szója... Bah. A nálunk való étkezéseknél eléggé "állatira" kell venni a formát. Akkorára kell nyitnod a szádat, hogy az étel a lehető legkevesebb rágással jusson le a torkodon. Ez az első lépés a túléléshez.
Miközben fogyasztottam az "állati" reggelimet megszólalt a csengő hangja. Benjamin lesz az. Ashton azonnal ugrott és indult az ajtó felé. Amikor az ajtóhoz lépett egy perce elő tört benne a kétely. Majdnem nem nyitotta ki az ajtót, de a türelmetlen egyed újra rácsapott a csengőre, majd Ashton hirtelen lenyomta a kilincset.
-Fiam! - hallottam az állítólagos Benjamin hangját.
-Nem! - Ash tiltokazásba kezdett - Inkább gyere!
-Ki az Ashton? - kérdezte a "halálotokatváromazértfőzökígy". Nem szép, de igaz.
-Én vagyok Kate. - állt meg a konyhaajtóban Ash apja.
Kate kezéből hirtelen a kés is kiesett.

14 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon imádom a blogodat!Kövi mikorra várható?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uhh, örülök, hogy tetszik.:) jövőhét:D

      Törlés
  2. Vártam már a részt és nagyon meg vagyok vele elégedve, jó lett :) Hamar legyen folytatás :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett *--* Hamar hozd a kövit :* <3 Imádlak te lány <3

    VálaszTörlés
  4. Wááá!! Hajnali 02:27 van... Reggel 9-kor évnyitóm van, holnap pedig suli, én pedig a blogodat olvasom...
    Oké először is... Asdfghjk mikor lesz új rész? Istenem Ashton olyan asdfghjkl...
    Nagyon várom! :)
    Bocsánat az értelmetlen beszédemért, én így fejezem, ki hogyha tetszik valami :D <3

    Mellesleg Lishton Parwin HUngary voltam ;) megígértem, hogy benézek... Most pedig fanatikus lettem :$$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wíííí :3 Örülök, hogy tetszik *0* áhhhh köszönöm, hogy benéztél és a héten valamikor lesz új rész:D

      Törlés
  5. OHMYG xDDDD
    IMÁDOM PLS HOZZD GYORSAN *----* WSDABHFJCBSDJF ANNYIRA JÓ *---*

    Amúgy Lashton Hirwin HUngary vagyok :'DD Lizinél találtam rád :'D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhiszed, hogy nem jövök rá melyik két nevet vontad össze? :D vagyis Ashton megvan :D sietek, örülök, hogy tetszik *O*

      Törlés
    2. Szerintem a Lashton Hirwin az Ashton és talán Luke!? L mint Luke És H mint Hemmings.

      Törlés