2014. október 29., szerda

15. fejezet

Hi everybody!
Visszatértem... és nem mellékesen kész az új rész. Köszönöm, hogy még mindig ennyien támogattok! Örülnék a kommenteknek! ;)
Jó olvasást! xx

-Cony? - hallottam egy magas, vékony férfihangot a telefonban.
Lefagytam. Tudja a nevem, a telefonszámom. Ezek szerint - legalábbis gondolom - hogy a címemet is tudja. Leejtettem a telefont, amely darabjaira hullt. Ashton gyorsan összekapkodta a darabokat, majd ijedten rám pillantott.
-Csak nem Sam volt az? - kérdezte, miközben próbálta a telefonomat újra üzemképessé tenni.
Nem válaszoltam. Az igazat megvallva nem tudtam. Akar tőlem valamit. Véletlenszerűen nem hívhatott fel, hisz a nevemen szólított. Ismer engem. Csak nekem nem ismerős a hangja? Nem, nem emlékszem, hogy ezelőtt hallottam volna már ezt a hangot. Próbáltam magamban minden emléket előkotorni, de sehogy sem kapcsolódott a hang bármelyik személyhez, azok közül akiket ismertem.
Ashton újra használhatóvá tette a mobilom, majd bekapcsolta. Visszakereste a számot, majd éppen tárcsázni akarta, amikor hirtelen kitéptem a készüléket a kezéből. Nem kérdezett semmit, csak egy halvány mosoly kíséretében rám pillantott. Tudta, hogy ezt nem ellene csinálom, csak össze vagyok zavarodva.
A telefon a kezemben pittyegni kezdett. Üzenetem érkezett.
Az ismeretlen küldte. Éreztem, hogy tudja hol lakom. A válasz helyett inkább gyors lerohantunk a földszintre, hogy értesítsük a szülőket a közelgő "veszélyről". Leérve nem találtunk senkit sem, csak egy összegyűrt papírfecnit a hűtőre ragasztva: "Elmentünk, majd jövünk. Ebéd a hűtőben." Szó nélkül leléptek. Példaképeim.
Az ajtón dörömbölni kezdtek. Lefagytam. 
-Nyissam ki én? - kérdezte a tekintetemet keresve Ashton.
Egy erőtlen biccentéssel jeleztem neki, hogy én képtelen lennék rá. Ash elindult az ajtó felé, én is követettem őt, de csak a konyhaajtóig. Ott megálltam, gondoltam, majd onnan figyelem tovább a történések. A "vendégünk" egyre türelmetlenebb volt. Ashton félve nyitotta ki az ajtót.
-Tom Devon. - hallottam ugyanazt a hangot, amelyet a telefonban - Bella volt barátja. - mutatkozott be az illető.
-Ohh. - könnyebbültem meg, így már én is odasétáltam a bejárati ajtóhoz.
-Ashton Irwin. - mutatkozott be Ash.
-Cony Wood. - kezet fogtam vele. Keze jéghideg volt, amely furcsa így nyáron. Tom kevésbé volt magas, inkább olyan "normális" magasságú. Abnormálisan vékony volt, fekete, rövid haja rendezetlenül állt, amely kiemelte szürke, macskaszerű szemeit.
-Szóval te lennél Bella lánya. - nézett végig rajtam. Bólintottam.
-Tessék. - irányítottam a nappali felé. Semmit nem mondott, egyszerű magabiztossággal besétált az ajtón. Ashtonnal egymásra néztünk, majd egy tipikus "mit tehetnénk" vállrántással mindent elintéztem.
-Nagyon szép ez a lakás. - vélekedett Tom, majd a plafont kezdte tanulmányozni.
-Esetleg valamit inni? - kérdeztem. Fő az udvariasság.
-Egy kávé igazán jól esne. - mosolygott.
Kimentem a konyhába, hogy készítsek egy csészével. Ashton is követett.
-Érdekes egy személyiség. - követett.
-Szerintem is, de én nem hagynám egyedül. - vélekedtem. Ashton kapcsolt, majd visszasétált Tomhoz a nappaliba.
Bekapcsoltam a kávéfőzőt, majd hagytam, hogy magától végezze a dolgát. Előkerestem egy csészét, kivettem a tejet a hűtőből és a kockacukrot is megkerestem. Mindent szépen elhelyeztem a tálcán, majd kerestem egy kávéskanalat. A kávé kész is lett, majd kiöntöttem a csészékbe. Igen, magunknak is késztettem.
A tálcával a kezemben egyensúlyozva mentem ki, kis híján átesve a fotelen. Letettem az asztalra, majd a gondolattal, hogy "itt önkiszolgáló rendszer működik" ültem le a kanapéra. Mire kényelembe helyeztem magam már csak arra lettem figyelmes, hogy a TV be van kapcsolva és éppen meccset néznek. Lehet kávé helyett sör kellett volna...
-Khmm. - köszörültem meg a torkom, hogy egy kis figyelemhez jussak - Kész a kávé.
-Csak egy perc. - kántálták egyszerre.
A röpke "egy perc" több, mint harminc perc alatt el is repült, a szenvedésem pedig egytől-tízes skálán valahol a tizenegyes körül mozgott. 
-Mondtam, hogy ők fognak vezetni. - jelentette ki Tom, majd mindketten rávetették magukat a kávéra, amelyet én már időközben megittam, illetve amely időközben kihűlt. 
-Borzalmas. - állapította meg Ash.
-Csak hideg. - védtem meg az igazamat. Jó kávét főzők! Vagyis főzetek a géppel...
A zárban kulcs fordult. Megérkezett a "család" többi tagja.

12 megjegyzés:

  1. úúúúú! az elején kicsit megijedtem h ki lehet az. de miért ilyen rövid?!?!?!? Imádom a blogod a story is egyedi! DE MIÉRT KELL ILYEN SOKAT VÁRNI ÉS MIÉRT ILYEN RÖVIDEK? nem bántásból mondom ezt!
    nagyon nagyon várom már a kövi részt és a "család" reakcióját!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Borzalmas vagyok, tudom. :'D
      Én (személy szerint) jobban szeretem a rövid részeket. Nem tudom miért... ilyen vagyok. :D

      Törlés
  2. Ááááá! Végre!! Nagyon jó lett!! Csak egy picit rövidke!!
    Gyorsan kövit!!!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon-Nagyon jó lett.Mikor lesz kövi rész?

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett mint az egész sztori!!❤ Imádoom❤❤❤❤ Hozzd minél előbb a kövit!!! :)

    VálaszTörlés
  5. Imádom szörnyen jól írsz siess!:*

    VálaszTörlés