2014. december 21., vasárnap

16. fejezet

Sziasztok!
Végre be tudtam jelentkezni a Blogger fiókomba... Már pár (khmm... sok-sok) napja hatalmas háborút folytattam vele, de végül én győzedelmeskedtem, így itt az új rész! Tényleg nagyon-nagyon-nagyon sajnálom! :(
De azért jó olvasást! xx


 -Már az utcáról lehet hallani, ahogyan meccset néztek. - lépett be panaszkodóan Kate, majd a "tömeget" meglátva elakadt a szava - Jó estét! - köszönt esetlenül.
-Sziasztok... - makogtunk hárman egyszerre. Valójában erre nem készültem fel. Ez a kettő váratlan vendég nem is igazán vendégek, inkább "átutazók". Figyelembe véve, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással a személyek (főként a férfiakra értem), kicsit úgy érzem közeledik a "III. világháború".
-Jó estét! - öntelt mosollyal nyújtotta a kezét Ben Tom felé. Úgy tűnik őt nem igazán lepi meg egy váratlan vendég.
Tom kezet fogott vele, majd apuval is. Ezt követően beállt a teljes csend.
-Öhmm... - próbáltam megtörni a csendet - Ő itt Tomas... - nem tudtam a vezetéknevét, de úgy tűnik nem is volt fontos, mivel azonnal közbeszólt.
-Csak Tom. - halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Ő anya barátja, vagyis csak volt. - préseltem ki magamból.
Csak egy halk "ohh" reakciót kapott ez a kissé komplikált kapcsolat.
Szóval, most itt van a házban apa; anyának a volt barátja; Kate; Benjamin, Kate volt férje és mi ketten Ashtonnal. Már előre kíváncsi vagyok ebből mi fog kisülni.
-Khmm. - kezdte Tom - Én még nem tudtam a szállodában helyet foglalni magamnak, mivel itt nem annyira ismerem a várost és gondoltam, - nah, innen lesz érdekes - hogy kifejezetten csak ma éjszakára itt maradhatnék-e? - tudtam, hogy ez a célja.
Kate és apa egymásra pillantottak, mintha csak a másiktól várták volna választ. Egyikük sem reagált semmit, így gondoltam egy aprót biccentek feléjük, jelezve, hogy "Maradhat." Vagy inkább csak "Nem küldhetjük el."
-Nekem nem lenne vele problémám, - kezdte apa - de jelenleg az egyetlen vendégszobánk kiadóban van...
Aprót biccentettem a kanapé felé, majd ezután Kate rosszalló pillantásával találtam szembe magam. Ő nem támogatja ezt az ötletet. Antik biszbaszok.
-Akkor? - kérdeztem.
-Ha a fiam beleegyezik, - Ben odalépett Ash mellé, majd fél karral átkarolta - én szívesen alszom vele egy szobában, persze csak ha van egy kiadó matrac, amelyen Ashton aludhat. - nevetett fel.
Ashton a meglepődöttségtől levegőt is elfelejtett venni, szemei kidülledtek, visszajelzést nem tudott adni erre a hirtelen jött ötletre.
-Hát, másik megoldás nem igazán elképzelhető. - szólalt meg apa.
-Oké. - jött a hang Ashton felől.
Apa éppen ekkor indult meg a raktár felé, hogy kivegye onnan a matracot, de ekkor eszembe jutott, hogy az még mindig a szobámban van. Elindult utána, majd mielőtt még sikerült volna kinyitnia megállítottam.
-Nálam van az a matrac.
-Nálad? - vonta fel a szemöldökét - Mit keres ott?
-Még régen... - próbáltam hárítani - Emlékszel...
-Biztos. - vonta meg a vállát.
Lassan visszasétáltunk a társaságba, ahol úgy tűnt sikerült közös témát találni, vagy csak Ash apja volt kicsit túl közvetlen.
Apa közölte a matrac tartózkodási helyét és szívesen felajánlotta, hogy átpakolja a matracot, de Benjamin hevesen tiltakozott. Arra hivatkozva, hogy ő itt úgyis vendég, így az a minimum, hogy átpakolja a matracot egyik szobából a másikba. 
Szóval hármasban mentünk fel, Ben, Ash és én. Mikor benyitottunk a szobámba Benjamin megállt előttünk és a vállunkra tette a kezét.
-Tudom mi van köztetek - kezdte - és mivel nem vagytok testvérek ez semmi illegálisat nem hordoz magával. Úgy gondolom, ezt a matracot teljesen felesleges átvinnünk. Arra gondoltam, hogy Ash biztos szívesebben aludna veled egy szobában, mint velem. - ekkor felnevetett - Egyébként - indult az ajtó felé - nem hiszem, hogy arra a matracra szükség lenne. - majd még hangosabb röhögéssel becsukta maga után az ajtót és otthagyott minket.
-Ez érdekes volt. - szólaltam meg. Többet nem tudtam mondani.
Ashton még mindig úgy állt ott, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Egy hang sem jött ki a torkán. Váltsunk témát. - Szerinted Ben hagyni fogja, hogy apa feleségül vegye Kate-et? - ültem le az ágy szélére.
Ashton nem válaszolt, majd kis idő elteltével leült mellém. Tekintete merev volt, a semmibe nézett, a szemében könny csillogott.
-Szerinted? - nézett rám.
Ez volt az, amit nem vártam. Féltem, hogy ő rögtön visszakérdez, még mielőtt válaszolt volna. Az ő válaszához viszonyítottam volna az enyémet, de rögtönöznöm kellett, hiszen én sem kérdezhetek azonnal vissza.
-Amennyire eddig ismerem, nagyon tudatos ember. - ferdítettem.
-Az biztos. - bólintott - Ha fontos neki anya, akkor nem fogja hagyni, bár már kitudja, talán talált mást. - fejét lehajtotta.
-Hé! - böktem meg, majd erőltetett mosolyt villantottam, erre ő is elmosolyodott, de a tekintetében ott volt minden... Csalódottság, reményvesztettség. Megöleltem. Nem tudtam neki mit adni, csak egyszerűen megpróbáltam kifejezni, hogy rám bármikor számíthat. Éreztem, ahogy a könnyei egyre jobban átáztatják a pólóm.
Így ültünk egész este, szipogva, vigasztalva egymást. Minden fájdalmunkat kiadtuk magunkból, még a legapróbbakat is. Megkönnyebbültünk. Sosem éreztem még olyan jól magam, mint mellette. Éreztem, hogy tartozom valahova,valakihez. Érek valamit, hasznos vagyok valaki számára, nem csak egy akadály, amely mindig az útjában áll. Akire számíthat és akire én is számíthatok.
Úgy érzem most már teljes vagyok.

22 megjegyzés:

  1. *sóhajtás*
    Te lány... Ajánlom, hogy siess a következővel. Lassan idegbajt kapok a kíváncsiságtól. :') ❤

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó lett *-*
    tényleg imádom <3

    VálaszTörlés
  3. Nem is tudom hogy hogy fogalmazzak!!:3
    IMÁDOM!!<3
    Tudom még csak ma raktad ki de mikorra várható a kövi rész??o.O:D

    VálaszTörlés
  4. Szerintem király, hogy nem egy unalmas Szürke ötven árnyalata. A 16. résznél tartunk, és nincs benne +18. Ezzel Te is bizonyítod, hogy a blogok nem attól lesznek érdekesek, hogy minden fejezetben a főhősnő bugyija kerül a padlóra. Az érdekel, hogy Benjamin honnan jött rá a fiatalok szerelmére? Nem úgy tűnt, mint aki ráhibázott, hanem mint aki mindenről tud. Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Nagyon jól esik, hogy így gondolod. Szerintem sem a 18+-os részek tesznek jóvá egy blogot.
      Hamarosan kész a következő. :)

      Törlés
  5. Nagyon jóóó!!!! :) Imádoooom mit a többit!!!!! ❤❤❤ Nagyon nagyon várom a köviiiiit!!!!! ❤❤:)

    VálaszTörlés
  6. Mi leesz még itt?! Amúgy nagyon jó <3 ;) :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó! <3 mikor lesz következő? :)

    VálaszTörlés
  8. ma kezdtem el olvasni és imádom! *0*

    VálaszTörlés
  9. nagyon tetszik ! az írás módod a történeted ! minden ! bár nekem a lila kicsit sok de alapvetően a designe tetszik :) csak így tovább siess ! <3

    VálaszTörlés
  10. lesz még rész? nagyon tetszik maga a story is, meg úgy az egész, nem szeretném, hogy itt véget érjen :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anita! :)
      Hidd el, nagyon próbálkozom, de egyszerűen hihetetlen mélypontra kerültem az elmúlt egy évben.
      DE mivel látom, hogy még mindig van, aki több mint fél év elteltével is követi, keresi és várja az új részeket, ezért megpróbálom összeszedni magam!
      És köszönöm, hogy ilyen sokáig kitartasz a blog mellett és mellettem. :* *ölelés*

      Törlés