2014. augusztus 7., csütörtök

11. fejezet

Hi!
Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam részt, de a nagyszüleimnél voltam, de most megérkeztem. Köszönöm a 9000+ oldalmegjelenítést és az 55 feliratkozót!
Jó olvasást! xx

Átvettem tőle, majd a körmömet beakasztottam a kis résbe. Kattanás jelezte, hogy készen áll a kinyitásra. Lassan felemeltem a tetejét.
-Ez az amire gondolok? - kérdeztem Ashtől, a döbbenettől alig találva a szavakat.
-Pontosan. Az. - fújta ki a levegőt.
-De ők már nem? - kerestem a megfelelő kifejezést.
-Még nem. Ők csak olyan jelképesen egymásnak ígéretet tettek. - magyarázta.
-És Zoe? - még mindig nem volt számomra világos minden.
Zoe az, aki csak ott van velünk. Kicsi, beszélni még nem tud, így nem sok vizet kavar. Mindig mindenhol ott van, de valahogyan mégsem. Kate általában mindig lepasszolja a barátnőjének, aki imádja a kicsit, így szívesen elfogadja és felügyel rá akár napokig is. Igazán csöndes - amiért ezer hála az égnek - bár, majd ha beszélni kezd... Úgy érzem akkor nem lesz könnyebb semmi, sőt!
-Ő csak úgy jött, túl jó volt a hangulat.- nevetett fel a saját, keserves helyzetünkön.
-És hogyan akarod megakadályozni? - minden szót úgy kell harapófogóval kirángatni belőle.
-Megakadályozzuk. - javított ki - Előszöris semmiképpen sem kerülhet vissza a jegygyűrű hozzájuk. Kettő, kellene egy kis felnőtt segítség, így úgy gondoltam elhívhatnád anyudat, én pedig szólnék apámnak.
-Az enyém konferencián van. - adtam meg a magyarázatot, hogy az egyik szülő miért nem jöhet.
-Oh kis hiszékeny. - állt fel, majd fel - alá sétált a szobában - Anyud nem konferencián van.
-Akkor? - húztam ki magam.
-Az egész az ő ötlete volt. - kezdett bele a történetbe - Bella kitalálta, hogy elutazik egy álkonferenciára. A célja az volt, hogy újra összeszokj Adammel.
-Nem. - szálltam szembe vele - Ez lehetetlen. Ilyent sosem tenne.
-Ez feltételes mód, attól még megteheti. - rántotta meg a vállát.
-De ez, olyan, izé. - nem tudtam kifejezni mit érzek.
Egyrészt megértem miért tette, másrészt nem. Tudom, szeretné, ha jó lenne a kapcsolatom a másik szülőmmel, úgy gondolja én nem vagyok hibás a történtekért, de itt van egy kis hiba. Az, hogy tizenöt évig le se szart. Komolyan, melyik szülő képes elhagyni egy négyéves gyermeket, hagyni, hogy apa nélkül nőjön fel? Megfosztani az apa-lánya kapcsolattól? A közös, családos programoktól? Az anyagiakat most hagyjuk. Szívtelen önző dög az ilyen. Nevezhetem, dobálozhatom a szóval, hogy 'apa', de a szemébe sosem leszek képes mondani. Lehet, hogy vérszerint az, de a számomra kevesebb, sokkal.
-Sajnos ez az igazság. - nézte Ash a közeledő fekete felhőket az ablakomból.
-De te honnan tudsz minderről? - oké, tegyük fel, hogy igaz, de szerintem a felnőttek nem osztanak meg ilyen dolgokat egy húsz éves "gyerekkel". A húsz már nem annyira gyermekkor, de valahogy mégis.
-Nem minden olyan szép és jó, mint gondolod. Nem minden tökéletes, nem mindenki az. Hiba nélkül nem lennénk emberek, velünk járok. Az ember néha azért tesz rosszat, hogy valahol, valakinek jobb legyen. - ült az ablakpárkányomra.
-És a másik esetben? - ültem mellé - Ha nem azért teszi, hogy jobb legyen másnak? Ha csak saját magára gondol és képes a hozzá legközelebb állókat ellökni magától? Ha képes a másiknak örök fájdalmat okozni? - vetettem fel a további kérdéseimet.
-Ebben teljesen igazad van Cony, - kiráz a hideg, amikor a nevemet mondja - de az élet ilyen. És visszatérve,  hogy honnan tudom? Mondjuk, hogy rosszkor voltam rossz helyen és túl sokat hallottam.
-És ez a te végzetes emberi hibád? - néztem le a betonra, ahogyan azt egyre jobban besötítétettek a lefelé hulló esőcseppek.
-Sokszor azt akarom, ami nem lehet az enyém. - nézett ki az ablakon - És a tiéd? - dobott meg a kérdéssel.
-Sokszor azt hiszem mindenki rossz és összeesküvik ellenem, miközben csak nekem próbálnak segíteni. Alaptalanul vádaskodom. - döbbentem rá. A szemem lassam telt meg könnyel.
-A könny nem éri meg. Ez az egy hasznos dolog, amit megtanultam a kezelések alatt. - továbbra sem nézett rám.
-Látod? Magamat sajnáltatom, miközben neked sem sokkal könnyebb. Elvárom, hogy sajnáljanak. - folytak végig a cseppek az arcomon.
-Te csak vágysz a törődésre. - jelentette ki Ash, miközben egy halvány mosoly megjelent a szája sarkában.
-Lehet. - hajtottam a fejem a vállára.
                                                                            
Amikor az a bizonyos 'lelkizős terápiánk' véget ért, megbeszéltük, hogy mindketten felhívjuk a szüleinket, hogy véghez vigyük a tervet és megakadályozzuk az esküvőt.
Elővettem a telefonom, megkerestem a számot, majd tárcsáztam anyát. A harmadik kicsöngés után felvette.
-Szia szívem! - hallottam meg kedves hangját a vonal túlsó végén - Már mióta nem hívtál.
-Szia és igen, tudom sajnálom, de most vészhelyzet van. - forgattam a gyűrűt az ujjaim között. Nagyon zavart a tetején a kis drágakő.
-Mi az? - hangja aggodalmaskodóvá vált.
-Részlet kérdés. Az a lényeg minél hamarabb legyél itt. - dobtam le a gyűrűt.
-De ha nem tudom miért menjek? - kételkedett.
-Apa és Kate össze fognak házasodni! - nyögtem ki egy szuszra.
-Azt a hárpiát akarja feleségül venni? - köszönöm, végre valaki egyet ért velem - Azonnal indulok!
-Annyira nem kell sietned, este van, ráérsz holnap reggel is elindulni. - nem sürgettem.
-Rendben. - nem volt meggyőző a válasza, de hittem neki - Jó éjt! - köszönt el, majd hirtelen lecsapta a telefont.
-Jó éjt! - válaszoltam a telefonomnak. Váratlan volt ez a heves reakció.
                                                                           
Reggel hangos ajtódörömbölésre ébredtem. Komótosan felkaptam a köntösöm, majd álmos, kialvatlan fejjel sétáltam kinyitni az ajtót.
-Cony! - Ashton állt az ajtóban - A rendőrség van itt, téged keresnek.
-Hogy mi? Egy perc és jövök. - válaszoltam, majd becsaptam az ajtót.
Felkaptam gyors egy sima, hétköznapi viseletet és egy natúr sminket. A hajam csak kifésültem és úgy rohantam le.
-Jó reggelt! Alexander Smith. - mutatkozott be az egyik rendőr, majd a kezét felém nyújtotta - Cony Wood, ha nem tévedem?
-Nem, nem téved. - fogtam kezet vele, a másik rendőr csak biccentett - Miben segíthetek?
-Az édesanyját tegnap éjszaka beszállították a kórházba. Balesetet szenvedett, valószínűleg ittas vezetés miatt. - közölte velem a tegnapi történéseket.

14 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Nagyon jó s blogod az egyik kedvenced és teljesen megérdemeled ezt a sok feliratkozót és rengeteg oldal megtekintést :)
    Sok sikert a továbbiakban , én olvasni fogom :)
    Pusza G xox

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Te vagy az egyik személy, aki mindig kommentel:)
      Nagyon köszönöm:) igazán hálás vagyok neked:)
      Köszönömxx

      Törlés
  2. Úristen *-* Fantasztikusan fantasztikus vagy! :* Nagyon szeretem a blogod <3 Eszméletlenek a fejezetek *.* Ahogy olvasom teljesen beleélem magam Cony helyzetébe :) Remélem minimum 50 fejezetes lesz a blogod *--* <3 :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:3
      Nagyon hálás vagyok:3
      Ha nem is lesz 50 fejezetes már a következő blogötletem megvan:D

      Törlés
  3. Hmmm. Ez eszméletlen jó. Mikor lesz következő rész?*O* Én nem bírok már várni.:oo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:) Hamarosan várható, de most elsősorban a facebook csoport megalkotását teszem előtérbe:)

      Törlés
  4. Nagyon tetszik az egész blog! Kíváncsi vagyok a folytatásra!! *-*

    VálaszTörlés
  5. Nagyon imádom :) Igaz már rég nem olvastam, de most bepótoltam, és jelentem: még mindig nagyon jó!!! Szóval gyorsan folytasd, szerintem már mindannyian kíváncsiak vagyunk! :)) Ja és mi is a csoport neve??

    xoxo: Rebi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:)
      Most éppen novellát is gépelek, így nehéz egyensúlyba helyezni a kettőt, de igyekszem.
      Ha a modulsáv legelső képére (amelyre az van írva, hogy Alone Facebook - csoport) rákattintasz megnyitja, amúgy pedig egyszerűen Alone a neve:)

      Törlés
  6. Nagyon jó! Imádom! Minél hamarabb folytasd!

    VálaszTörlés
  7. Még mindig a kezdőlapom ;) Nagyon jó!

    VálaszTörlés