2014. június 19., csütörtök

4. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a 4. fejezetet. Nagyon szépen köszönöm az 1000+ oldalmegjelenítést és a 10+ feliratkozót. Nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm. Örülnék ha hagynátok kommentet, hogy tudjam hogyan lehetne jobb a blogom. Mégegyszer nagyon köszönöm. Jó olvasást!
                                                                                                        xoxo


Zárva? De hiszen bent világosság van. Anya sosem zárja be az ajtót, ha nem vagyok még ilyen későn otthon. Furcsa.
Belenyúltam a zsebbe, majd mosolyogva vettem észre, hogy ez nem az én pulcsim, viszont a kulcsot nem találtam a bőrdzsekim zsebében sem. Akkor hol van? Nadrág zseb, elől, hátul, ott sincs. Most hogyan jutok be? Kettő tervem volt,
A terv: Dörömbölni kezdek. Ez nem túl barátságos gondolat a szomszédokat illetően, így hajnal felé. Elvetve. Akkor a másik terv.
B terv: Bemászok a hátsó kerti kerítésen, a drótkerítésen át.
A küldetést teljesíteni fogom. A ház mögé mentem, majd gyors nekifutásból átlendültem fölötte, így bele egyenesen anya évekig dédelgetett rózsakertjébe. Büszkeséggel és adrenalintól túlfűtve jelenthettem ki, bejutottam, bár a nadrágom kiszakadt, de a lényeg, hogy a ház falain - ebben az esetben kerítésein - belül tartózkodtam. Odalopakodtam a hátsó ajtóhoz, majd bementem. Először a konyhában találtam magam, majd a nappaliban.
-Ti? - álltam meg. A döbbenettől mozdulni sem tudtam. Kate és apa ott ültek a kanapénkon összekarolva.
-Mi csak - pattant fel hirtelen apa, majd Kate is követte - rád vártunk.
-Itt? - engem az érdekel elsősorban, hogy miért nálunk.
-Bella elutazott egy konferenciára hosszabb időre és addig megkért, hogy mi felügyeljünk rád, így arra az időre ideköltözünk.
-Ha... - többet mondani nem tudtam, csak felrohantam a szobámba.
Kinyitottam a szobám ajtaját, majd hangos csattanással bevágtam magam mögött. Rávetettem magam az ágyra.
-Kicsim - lépett be apa az ajtón.
-Ha ennyi évig nem voltam a kicsid, akkor nem most leszek az. - mondtam az idegtől már szinte a hangokat sem hallva.
-Cony, ennek így kellett lennie, Bella kért meg rá.
-Engem meg sem kérdezett. - mormoltam a párnámba. Fulladás közeli állapotba kerültem.
-Tessék? - kérdezett vissza apa, aki időközben letelepedett az ágyam szélére.
-Semmi. - ültem fel kipirosodva.
-Akkor a vacsora áll még? - fordult felém.
-Áll. - nyögtem ki egy gondterhelt sóhaj kíséretében.
-Remek. - mosolygott - Most pedig hagylak aludni.
-Jó lesz. - fordultam az oldalamra.
-Jó éjt! - csukta be maga után az ajtót.
-Jó éjt! - suttogtam a csukott ajtónak, majd lehunytam a szemeim és perceken belül elaludtam.

Reggel, vagyis pontosabban délután keltem fel. Bár még visszahúzott az ágy, mégis éreztem, hogy nincs maradásom. Lezuhanyoztam, felöltöztem, majd lementem a konyhába. 
-Jó reggelt! - köszönt Kate anya helyén ülve.
-Jó reggelt! - mormoltam, majd felkaptam a kosárból egy almát és elindultama kijárat felé.
Végigmentem ugyanazon az úton, amelyen azon a bizonyos estén. Minden más volt, a nap sütött, nem volt jellemző az a nyomott hangulat az egész tájra, az emberek most nem siettek, lassan, komótosan lépkedtek, a szél nem fújta az előttem lévő fák lombkoronáját, csak halk susogás volt hallható, az is inkább az emberek beszélgetése volt. Milyen érdekes, ugyanaz a táj és mégis minden más. Leültem a tópartra, ugyanoda, mint akkor, mégsem volt ugyanaz. Ő nem volt ott, viszont sok rohangáló kisgyerek igen. Visszagondoltam az estére. A halk esőesésre, a nád halk susogására, a kacsákra, a pulcsira, rá. A mosoly akaratlanul is megjelent az arcomon. Merev vigyorral a képemen ültem, az agyam teljesen kikapcsolt, semmi más nem járt a fejemben, csak Ő. Talán ez a szerelem? A testemet eddig soha nem tapasztalt bizsergető érzés járta át.
Gyorsan elővettem a mobilom, hogy megnézzem mennyi az idő. 18:00. És ma megyünk a vacsorára is. Felugrottam, majd rohanni kezdtem.
Perceken belül otthon voltam. Köszönés nélkül rohantam be a szobámba, bár senki sem volt a nappaliban, gondolom mindenki az estére készülődött.
Elkészültem az estére. Egy kis szürke estélyit húztam fel, a hajamat lazán behullámosítottam, felhúztam egy fekete topánkát és egy halvány sminket tettem fel. Mikor úgy éreztem készen állok lesétáltam a lépcsőn.
-Az? - mutatott apa a kezemben lévő egy pár tornacipőre.
-Készülök nah. - mosolyogtam, majd kettőjük között kiléptem az ajtón - Nem jöttök? - fordultam vissza. Totálisan fel voltam dobva. Apa és Kate egymásra néztek, majd mosolyogva követtek.
Beültünk a kocsiba, mindenki bekötötte magát és indultunk is.
-És a fiad? - hajoltam a két üllés közé és Kate felé fordultam.
-Megfázott. Tegnap mikor hazajött nem volt rajta pulóver, így megbetegedett. - fordult félig felém Kate.
-Ahha. - gondolkodtam el. Tegnap, pulóver, Ashton, nem, nem lehet, csak véletlen egybeesés semmi más - És ő is hozzánk költözik?
-Igen. - felelte Kate - Ma vacsora után elmegyünk érte, vagyis előtte téged hazaviszünk és utána. - közölte velem a tervet.
-Megérkeztünk! - szólalt meg apa, majd egy laza mozdulattal beparkolt. Túl gyors volt, vagy inkább az étterem volt túl közel.
Gyorsan kiszálltunk, majd a bejárat felé vettük az irányt.
Apa megrendelte az asztalunkat, majd leültünk. Az estéről nem sok emlékem van. Kate a szokásos "Hogy megy az iskola?" és az ehhez hasonló kérdésekkel bombázott, apa pedig eközben minden pillanatot megörökített a kis hordozható fényképezőgépjével. Egy óra elteltével már iszonyatosan unatkoztam, amely végre apának is feltűnt.
-Tudjátok, én nagyon fáradt vagyok. - erőltette az ásítást - Induljunk!
-Egy perc. - mondta Kate megkezdve a sokadik tányér spagettijét. Nem tudom hogyan bír annyit enni és mégis ilyen nyeszledt. Nem szép szó, de mást nem tudok rá mondani.
Apa elkérte a számlát, kifizette, majd elindultunk. Az út csendesen telt, senki sem szólt senkihez. Megálltunk a ház előtt, kiszálltam, majd elhajtottak. Bementem a házba, átöltöztem, felvettem egy rövidnadrágot, melegítőpulcsit és a hajamat kontyba kötöttem. Amikor a fogmosással végeztem akkor érkeztek meg a többiek. Lerohantam a lépcsőn. Nem várt meglepetés fogadott.

6 megjegyzés:

  1. Kérlek gyakrabban és többet írj mert így nnagyon izgi ezért szoktam blogokat otthagyni!De egyébként borzasztó jó!Ashton lesz a féltesója fogadjunk!

    VálaszTörlés
  2. Haha, született látnok vagy.:) Megígérem próbálom majd gyakrabban hozni a részeket, de a nyaram talán egy kicsit túlságosan is be van táblázva... De a tőlem telhető legjobbat próbálom hozni:)

    VálaszTörlés
  3. Wáá ezt nem lehet bírni. Remélem hamarosan lesz következő rész *-*

    VálaszTörlés
  4. Wáá, köszönöm. Igyekszem.

    VálaszTörlés
  5. Naagyon szereteem! *-* <3 Hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm*-* ez olyan jó érzés, hogy így érdeklődtök:)

      Törlés