2014. június 21., szombat

5. fejezet

Sziasztok!
Megérkeztem a következő, számszerint az 5. fejezettel. Igyekeztem, ahogy csak tudtam, de sajnos nagyon kevés szabadidőm van, remélem azért elnyeri a tetszésedet. Köszönöm, a majdnem 1500 oldalmegjelenítést és a 15 feliratkozót. Kommenteket továbbra is várom.

                                                                                                         xoxo


-Ashton? - nyögtem ki végre. Valahogy mégis számítottam rá.
-Cony? - úgy látom ő sem éppen rám számított.
-Szóval ismeritek egymást? - szólalt meg Kate.
-Mondhatni. - mondta Ash egy pillanatra oldalra nézve, majd újra felvette velem a szemkontaktust.
-Akkor hagyunk titeket jobban "összeismerkedni". - mutatta Kate a levegőbe az idézőjeleket, majd apát elrángatva elmentek.
-Hello. - szólalt meg Ashton félénk hangon.
-Figyelj, ismerjük egymást, azt hiszem.- itt megálltam egy pillanatra.
-Igen, ismerjük. - szólalt meg - De tudod nekem most ki kell pakolnom. - vonakodott - Megmutatod a szobám? - mosolygott rám.
-Persze. - erőltettem a mosolyt - Csak egy perc. - mondtam, majd gyorsan kirohantam a konyhába.
-Ashton szobája hol lesz? - álltam meg hirtelen.
-A tiéd mellett. - mosolygott rám Kate.
-Oké. - fordultam meg lassan.
-Nah? - szólt Ash izgatottan.
-Gyere. - legyintettem, majd megindultam fel a lépcsőn.
Még mindig nem fogtam fel. Ez is csak velem történhet meg. Sors, miért vagy ilyen kegyetlen velem? Mit tettem ellened?
-Itt lenne. - nyitottam ki a szobám mellett lévő ajtót.
A szoba kékre volt festve, kettő hatalmas ablakkal. Emlékszem mennyi időt töltöttem itt. Ez volt az én bizonyos "műtermem", bár az utóbbi időben nemigen volt időm bármire is. Az alkotásaim még most is ott lógtak a falon, a festőállvány a sarokba támasztva, az ecsetek és színesceruzák szanaszét a mindenféle színnel összepiszkolt asztalon. Ez az én világom volt, egészen mostanáig.
Ashton az ágyhoz sétált, feldobta rá a bőröndjét és egy szó nélkül elkezdte kipakolni a holmijait. Éppen indulni készültem, amikor megállított.
-Ez itt mind a tiéd? - nézett körbe a szobába.
-Igen. - sütöttem le a szemem. Nem véletlenül voltak a rajzaim és a festményeim külön szobában elzárva a külvilág elől.
-Szépek. - bólintott, majd folytatta a kipakolást.
Egy szó nélkül otthagytam. Átsétáltam a saját szobámba, leültem az ágyamra, majd meredten bámultam magam elé. Nem tudom mennyi ideig végeztem ezt az igen érdekes tevékenységet, de egyszer arra lettem figyelmes, hogy a szomszéd szobából valami zaj szűrődik ki, amitől beremegett az egész ház. Gyors felugrottam és átrohantam. Ashton kinyitotta a szekrényem.
-Te? - rohantam oda hozzá - Miért nyitottad ki? - kezdtem róla ledobálni a cuccokat, amelyek a szekrényből zúdultak rá. A festményeim, rajzaim, állványok, ceruzák, temperák...
-Csak gondoltam bepakolom a ruháim. - állt fel, pontosan úgy, hogy rálépett, a kedvenc festményemre.
-Figyelj hová lépsz! - löktem félre két kézzel.
A festményem, amelyet Párizsban festettem - amikor ott nyaraltunk - tönkrement. Az Eiffel-torony kapott egy hatalmas lyukat a közepébe. Teljesen bepipultam rá.
-Most érsz ide, és máris elrontod azt, ami számomra a legkedvesebb? - ültem le az ágyra kezemben a festménnyel. Próbáltam összeillesztgetni a szakadt darabokat, de nem volt olyan, mint előtte.
-Nagyon sajnálom. - ült le mellém, majd ő is a képet kezdte vizsgálni - Nem tudod mégegyszer megfesteni? - fordult felém.
-Nem a megfestéssel van bajom, hanem azzal, hogy ezt ott Párizsban festettem. - mondtam a könnyektől szinte semmit sem látva.
-Tényleg nagyon sajnálom. - pásztázta a földet - Valahogyan jóvá tehetem?
-Vigyél Párizsba. - jelentettem ki határozottan.
-Oké. - állt fel. Szemeim kikerekedtek. Komolyan elvisz? - Elviszlek, a moziba. - szép álmok is voltak, sikeresen összetörte.
-Öhm, nem tudom mennyire erősséged a földrajz, de Párizs egy kicsit meszebb van, mint a kettő utcára lévő mozi. - halvány mosoly jelent meg az arcomon.
-Tudom képzeld el, - vigyorgott - de én sajnos csak mozival tudok szolgálni. Most akciósan jár mellé nagy popcorn és kóla. 
-Nagy kóla. - javítottam ki, majd felálltam.
-Az. - sóhajtott - Akkor mehetünk?
-Persze. - mentem az ajtóhoz. 
-Nem akarod rendbeszedni magad? - nézett végig rajtam.
-Így nem leszek jó? - fordultam körbe.
-Nekem igen. - röhögött ki - Induljunk!
-Csak fél órát adj!-rohantam a szobámba.
Diadalmasa kijelentem, hogy 28 perc alatt elkészültem. Egy rövid farmernadrágot vettem fel kék, sima ujjatlan pólóval, amelyhez a sötétkék converse társult.
A mozihoz való út igen rövid és csendes volt, senki nem szólt senkihez semmit. Én folyamatosan a táskámban turkáltam, míg Ashton csak az aszfaltra mosolygott. Mit meg nem adnék, hogy az aszfalt helyében legyek... Várjunk, miről beszélek? Jó, már magam sem tudom. Ez csak egy mozi egy baráttal, pontosabban testvérrel, mostohatestvérrel.
Mikor a mozi pénztárcájához érkeztünk Ashton hirtelen megfordult.
-Mit szeretne nézni asszonyom? - csodálatos mosolya van.
-Nekem mindegy, uram. - tettem hozzá.
-De hiszen ez az ön békítő mozizása. - mosolya nem változott meg.
-Kérlek, ne magázodjunk - egy kicsit megelégeltem - és nyugodtan válassz. - kíváncsi voltam az ízlésére. 
-Hát jó. - fordult el.
Egy kicsit megijedtem. Éjfél van, ilyenkor csak horrorokat játszanak, gondolom. Félek, hogy valami rémisztő dologra kell beülnöm. Én ezt nem akarom. Gyors odarohantam Ashtonhoz.
-Mit nézünk? - támaszkodtam a vállára.
-Meglepi. - mondta egy sokatmondó mosoly kíséretében.
Hát jó. Megrendelte a nagy popcornt és a nagy kólát, amelyet én cipeltem be, mivel nem láthattam a jegyen lévő filmcímet, így a kezem ügyébe sem kerülhetett. Beterelt a 2-es terembe, majd a leghátsó sor szélére. Nem a legjobb hely az biztos, de legalább mindent és mindenkit látok.
A terem pillanatokon belül besötétült, és kezdetét vette a film. Legnagyobb meglepetésemre egy Párizsban játszódó romantikus filmet láttam magam előtt. Sosem gondoltam volna, hogy egy srác valaha egy romantikus filmet válasszon.
-Csak elhoztál Párizsba. - súgtam oda neki, de a szememet továbbra sem vettem le a hatalmas kivetítőről.
-Ez a minimum. - mondta, majd a kezemre nézet.
A film elején Ashton rátette a kezeit az enyémre. Majdnem elrántottam, amikor valami különöset éreztem, amely meggátolt abban, hogy a kezemet arrébb tegyem. Egy kis idő múlva, amikor Ash látta, hogy nem húzódóm el, rákulcsolta az ujjait az enyémre. Eddig nem ismert, számomra beazonosítatlan érzések törtek fel bennem. Harmóniát, megnyugvást, melegséget éreztem , mint amikor az ember sokáig van távol otthonától és mikor visszatér, az ismerős táj fogadja, amely számára valóban az otthont jelenti. Az otthon nem csak egy egyszerű ház, annál sokkal több. Így éreztem Ashton mellett is, "valamivel többet".

A film végeztével Ashton elengedte a kezem, majd kimentünk a folyosóra.
-Tetszett? - fordult felém. Szemei csillogtak.
-Nagyon. - mosolyodtam el. Az igazat megvallva nem a film tetszett a legjobban, sőt koncentrálni sem tudtam normálisan. Minden erőmmel azon voltam, hogy figyeljek, de képtelen voltam rá.
Mikor kimentünk a moziból hirtelen megcsapott a nyár éji hideg szellő. Ashton már éppen készült levetni a pulcsiját, amikor odaszóltam neki.
-Ne! - emeltem fel a kezem - Készültem. - majd a táskámból elővettem egy vastag szürke pulcsit.
-Ügyes. - kacsintott rám - Valahova szeretnél még menni?
-Egy helyre még. - vigyorogtam.
-Hova? - sóhajtott.
-Tudod azt. - megfogtam a kezét és húztam magam után.
Nem kell diplomásnak lennie ahhoz, hogy kitalálja hová viszem.
Gyorsan sétáltam, magam mögött rángatva Asht. Mikor odaértünk megszólalt.
-Áh, tudhattam volna. - mosolyodott el.
-Leülünk? - kérdeztem.
-Üljünk! - egyezett bele, majd ugyanoda ültünk, mint akkor.
-Tudod, - szólaltam meg - amikor itt ketten voltunk olyan érzésem volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást, amikor két jó barát beszélget. - tépkedtem a fűszálakat - És te mit éreztél? -tekintetemet a lassan hullámzó tóra vetettem.
-Tudnod kell, - hangja komoly volt - amikor itt először találkoztunk úgy éreztem, hogy meg kell csókoljalak. - hangja a mondat végére ellágyult.

8 megjegyzés:

  1. Áhh hát ez k*va jóó *-* Remélem hamar lesz következő rész.:DDDDD

    VálaszTörlés
  2. Szia.Nagyon jó amiket irsz alig várom a kövi részt!!! :) :) :) :D :D :)

    VálaszTörlés
  3. Szia. Kérlek siess, mert nem bírom. Alig várom a kövi részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:) Örülök, hogy tetszik:D Sietek:)

      Törlés
  4. nagyon jó... ahogy írsz *-* <3 ... amúgy pont itt hagyni abba?! :D siess :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, tudod így kell ezt:DDD Sietek:)

      Törlés