2014. július 2., szerda

6. fejezet

Sziasztok!
El sem hiszem a 2000+ oldalmegjelínést és a 20+ feliratkozót. Köszönöm! Már  majdnem, vagy talán egy egész héttel később jelentkezem, de alig voltam hosszasabb ideig gépközelben és otthon is, de egy jó oldala van, talán mostmár hivatalosan is kijelenthetem, hogy gimnazista vagyok.:)
Mégegyszer nagyon sajnálom, igyekezem. Köszönöm nektek!
Jó olvasást! Xx


Szavai hallatára ledöbbentem. Láttam a tekintetében, hogy várja a válaszom, de egyszerűen nem jutottam szavakhoz. Szóval kölcsönös? Kár hogy ez mind lehetetlen... Ő most már a "testvérem".
Egyre közelebb hajolt, éreztem mentolos leheletét. Igen, tudom, hogy nem lehet, de minden porcikám kívánkozik utána. Már majdnem összeért az ajkunk, amikor... amikor villámlott egy hatalmas mennydörgés kíséretében, majd pillanatokon belül az eső is szakadni kezdett.
-Menjünk! - állt fel Ash, majd felsegített engem is. Mint akkor...
Az időjárás ellenére mi lassan sétáltunk, én egész úton az átázott sötétkék, vagyis inkább feketének nevezhető tornacipőmet bámultam, míg Ashton folyamatosan nézelődött körbe-körbe. Talán ennél kínosabb pillanatot nem éltem még meg, de olyan érzéseim vannak lesz ennél rosszabb is.
Otthon mikor beléptünk egyből ledobtuk a vizes cipőket és pulcsikat az előszoba közepére, majd emberfeletti gyorsasággal rohantunk a szobánk felé. Fent átöltöztem, megszárítottam a hajam, majd háttal lefeküdtem és a plafont bámultam. Hirtelen zajra lettem figyelmes. A cuccaim! Gyors kipattantam az ágyból és átrohantam. Ash a holmijaimat próbálta elpakolni.
-Mit csinálsz? - rohantam oda mellé.
-Próbálom elpakolni a szarjaid! - mordult rám.
-Nem szarok! - téptem ki a kezéből a festményemet, amelyet éppen akkor vett fel.
-Akkor pakoljál te! - vetette le magát az ágyra.
-Ezzel nem fogok végezni! - guggoltam le a földön heverő képekhez.
-Akkor én hol fogok aludni? - húzta ki magát.
-Tudod, - álltam fel - ha segítenél... - néztem a szemébe.
-Tudod, - állt fel ő is - ezek nem az én cuccaim. - jelentette ki.
-Eddig minden rendben volt velük... - mondtam.
-Oh, - hajolt közelebb - szóval én vagyok a hibás mindenért?
-Én nem... - hátráltam.
-Még nem fejeztem be. - taszított a falnak - Képzeld, nekem sem olyan könnyű. Szerinted nem ugyanazon megyek át, mint te? Nekem is szétszakadt a családom, de neked nem kellett egy teljesen új környezetbe költöznöd, egy teljesen új családdal. - ellépett a faltól.
-Sajnálom. - többet nem mondhattam, sőt igazából nem is nagyon tudtam.
-Kevés a sajnálatod. - ült le az ágy szélére, majd az arcát a tenyerébe temette. Úgy érzem kibukott. Teljesen megértem.
-Tudom. - ültem le mellé.
-És ezektől még aludni sem tudok. - rugott bele a lába előtt heverő képekbe.
-Héé. - fordultam felé - Talán tudok egy kis helyet szorítani nálam. - esett meg rajta a szívem. Ha már az én hibámból  áll a szoba, ahogyan.
Választ nem kaptam, csak felállt és megindult az ajtó felé.
-Ezt igennek veszem. - mondtam, majd mosolyogva megindultam utána.
Beléptünk a szobámba. Az igazat megvallva nálam sem volt nagyobb rend, mint a másik szobában, de talán elfogadhatóbb.
-A pulcsim. - nyúlt Ashton az ágyamon heverő szürkeséghez.
-Igen, az. - néztem a kezében lévő ruhadarabra.
-Teljesen el is felejtettem, - vitte magával - pedig ez a kedvenc pulcsim. Mellesleg hol fogok aludni? - fordult vissza.
-Itt. - álltam meg, majd körbemutattam az ágyam mellett lévő üres parkettadarabon - Van lent egy matrac. - vigyorogtam.
-És azt ide... - esett kétségbe.
-Bizony. - bólogattam.
-Akkor legalább siessünk! - indult az ajtó felé.
Egymás mellett rohantunk le a lépcsőn, majd egy kis szobához vezettem. Ez volt a mi kis "raktárunk". Bementem, míg Ash kint várt az ajtóban. Odasétáltam a nagyszekrényhez, kinyitottam, majd a matrac rámdőlt.
-Ash, - rángattam a matracot magam után - segíthetnél.
-Ez feltételes mód. - vigyorgott, amelytől előbukkant az a mosolya, amelyet először megszerettem benne.
-Akkor a csupasz padlón alszol. - dobtam el a matracot.
-Oké, segítek. - rohant oda hozzám.
Nagy nehézségek közepette, de végül sikerült felállítanunk a matracot. Ash fogta elől, én hátul mentem utána. Amikor felkanyarodtunk a lépcsőhöz Ashton levert egy vázát.
-Eltört? - néztem előre, bár semmit sem láttam.
-Műanyag. - röhögött.
-Halkabban. - susogtam.
Újra megindultunk. Számomra nem ment valami akadálymentesen a matracköltöztetés, de azt leszámítva, hogy a vázából kiömlött vízen majdnem hátraestem - a matracnak köszönhető, hogy megálltam-,  a lépcsőn kétszer megbotlottam, amelynél másodszorra térdre is estem és hogy a kilincsbe felakadtam ezektől eltekintve egész jól ment. Azt hiszem lesz pár lila foltom. Betettük a matracot az ágyam mellé. Elmentem a szekrényemhez, hogy elővegyem az ágyneműt. Kivettem és odadobtam a matracra.
-Lila? - döbbent le Ash.
-Még van rózsaszín is. - tettem csípőre a kezem.
-Szeretem a lilát. - mosolygott, majd megágyazott magának.
Mikor készen volt lekapcsolta a villanyt.
-Jó éjt! - fordult el.
-Várjunk, - könyököltem fel - ugye nem horkolsz?
-Szerinted hallom saját magam? - fordult vissza felém.
-De sosem mondták még neked?
-Sosem érdekelt. - röhögött.
-Ahh. - gondterhelt nyögést hallattam.
Betettem a fülesem - a biztonság kedvéért - a szemem behunytam, majd pillanatokon belül elaludtam.
Reggel mikor felkeltem Ash már nem volt ott, de a szobában mindenfelé eldobott papírgalacsinok hevertek. Gondoltam megnézek egyet, de ekkor Ash berontott a szobába.
-Ne! - tépte ki a kezemből, majd elkezdte felszedni a földről a többi galacsint.
-Csak megnézni szerettem volna.
-Inkább ne is nyúljál te semmihez, nem kell mindenről tudnod! - ordított le - Ez nem rád tartozik. Bár anyud megtanított volna arra, hogy ne nyúlj más cuccához! - köpte a szavakat.
-Nekem ebből elegem van... - rohantam ki könnyes szemmel.
A tópartig meg sem álltam. Úgy tűnik ez lesz az én tipikus sírós helyem. Nem értem miért húzta fel így magát, hiszen csak egy összefirkált papírfecniről van szó, vagy talán annál több? Akkor is. Ha valakinek így beszélnek a szüleiről, nem hiszem, hogy jól fogadná, ahogyan én is. Lehet, hogy hirtelen felindulásból mondta, de nekem akkor is fájt. Ütöttek a szavai.
-Hello! - huppant le mellém az osztálytársam.
-Sam, - törölgettem a könnyeim - ez most nem a legalkalmasabb időpont arra, hogy szívd a véremet.
-Csak nem letört a bili füle? - röhögött.
-Bunkó paraszt. - vágtam oldalba.
-Jó, csak vicceltem. - hajolt közelebb hozzám - Mi a baj?
-Sok minden, de a legjobban az zavar, hogy itt vagy. - toltam el.
-Nah, de komolyan. -bökdösött.
-Nem hiszem, hogy veled kellene megosztanom és ne bökdöss! - kezdtem felidegesedni.
-Hallod?
-Mit? - néztem körbe.
-Sssshhh. - tette mutatóujját a szája elé.
Igaza volt. Lépéseket hallottunk, amelyek egyre hangosodtak, hirtelen megszakadtak, majd egyre távolodtak. Valaki valószínűleg ide tartott, de megláthatott minket. Talán Ash volt? Nem tudom. Semmi sem biztos.
-Egyébként, - zökkentett ki gondolatmenetemből Sam - gondolom szerelmi ügyek miatt vagy ilyen szarul.
-Honnan veszed ezt? - lepődtem meg.
-Csak nem bevallotta? - fordult felém.
-Ki? Mit? - döbbentem le.
-Semmi. - állt fel - További jó napot asszonyom! - meghajolt, majd elrohant.
Vajon ki nem mondott el mit? Talán valaki szerelmes belém? Haha, jó vicc. De akkor mégis miről van szó?
A gondolataimmal és a telefonommal töltöttem a nap további részét. Valójában csak próbáltam elkergetni a kételyeimet több, kevesebb sikerrel.

14 megjegyzés:

  1. Jó lett, Feri :D Áááh, nekem tök tetszett. Vicces volt meg minden :) Folytaaasd :D :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Asszony:3 csak a legjobbtól tanulok ;) folytatom:D

      Törlés
  2. Hééé. Nem ér, hogy így legyen vége! TUDNI AKAROM! Siess a következővel! :D *o*

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jól írsz!! :D Fantasztikus vagy! Ez az egész történet nagyon szupi! Várom a folytatást :) <3

    VálaszTörlés
  4. Válaszok
    1. Szia:) Valószínűleg hamarosan:) Sajnos nem nagyon érek rá, de folyamatosan írom:)

      Törlés
  5. Imádoom! Juuj! nagyon jó! siess a kövi résszel! *-*

    VálaszTörlés
  6. szia! :) nagyon tetszik a blogod, annak meg külön örülök, hogy Ashton Irwin-es. sajnos abból kevés van, de némelyik elég rossz... viszont nagyon jó, hogy rátaláltam a tiédre :)
    siess a következő résszel, nagyon várom!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:) Nagyon szépen köszönöm:3
      A 3/4-e kész, szóval hamarosan

      Törlés
  7. Nagyon tetszik a blogod*-* imádom! Ashton-t is imádom:<3

    VálaszTörlés