2014. július 12., szombat

8. fejezet

Hi!
35+ feliratkozó... És az oldalmegjelenítések száma a 4500-at súrolja. Nagyon köszönöm. Ez olyan hihetetlen. Én a történet végére terveztem kb. ennyi feliratkozót, de már majdnem 40! Köszönöm. Pipáljatok, komizzatok! Mostanában nem kapok annyi visszajelzést, ami kicsit elszomorít, de remélem most újra leírjátok a véleményeket, de nem is jártatom a számat tovább.
Jó olvasást! Xx


Miután elolvastam a nekem szánt kedves kis üzenetet a telefonomat képernyővel lefelé lecsaptam az asztalra.
-Minden oké? - kérdezte Sam aggodalmasan.
-Persze. - erőltettem egy halvány mosolyt - Nincs kedved holnap eljönni vidámparkba? - ugrottam fel.
-Mikor? - nézett fel rám.
-Öhmm... kettőkor! - csillant fel a szemem.
-Legyen! - adta meg magát, majd feltápászkodott, így együtt eltudtunk indulni hazafelé.
Mosolyogtam. Magam sem tudom miért. Talán azért, hogy Sammel lehetek, talán azért,  mert így kicseszhetek Ashtonnal. Magam sem tudom. A mosolyom alváskor sem szűnt meg.

Odasétáltunk a legközelebbi buszmegállóhoz, megnéztük a menetrendet, majd kiválasztottuk a számunkra legkedvezőbb buszt, amely kevesebb, mint 10 perc múlva indult. Leültünk a váróteremben lévő padokra. Kár volt, mivel Samnek egyenesen egy rágógumi tapadt a hátsó részére. Nem szándékosan, vagy mégis, de elkapott a röhögőgörcs, amelyet alig tudtam visszatartani és nehezített a levegővételemben is. Az utasok arckifejezéset végigmérve nemigen szívlelték a kettőnk "társaságát", de nem zavart, mivel a buszban úgyis hátraültünk, akárcsak kortársaink.
-És honnan jött ez a hirtelen ötlet? - kérdezte Sam, miközben a táskájában kutakodott.
-Csak úgy. - vigyorogtam a semmibe.
-Ahha. - vett ki a táskájából egy csomag chipset.
-Azt hogy? - néztem a kezében tartott dologra, majd durranást hallottam. Kinyitotta a zacskót.
-Nálam mindig van. - kapta be az első falatot - Kérsz? - kérdezte csámcsogva.
-Jöhet. - nyúltam a zsákmány felé.
Az út további részében előkerült a táskából még három fajta chips, amelyet előszeretettel elfogyasztottunk. Nah igen, de ezután következett a probléma, szomjasak lettünk, de egyikünknél sem volt ital, csak nálam kettő üres kólásüveg.
-Komolyan? - nézett rám - Üres üvegeket hordasz magadnál?
-Miért ne? - téptem ki a kezéből az oldaltáskám.
Mikor leszálltunk a buszról a vízszükséglet szintünk rohamosan megnőtt, amelyet talán a tűző napsugaraknak köszönhetünk. Kisétáltunk a tér közepére, hogy keressünk egy boltot, ahol legalább vizet tudunk venni.
-Add az üvegeket! - nyújtotta felém a kezét Sam.
-Tessék. - nyomtam a kezébe.
Elvette, odasétált a szökőkúthoz, majd elkezdte feltölteni őket.
-Hülye! - lepődtem meg - A vidámparkban lesz pia!
-De addig nem fogom kibírni. - kortyolt egyet - Ez borzalmas! - köpte le majdnem a cipőmet.
Én csak álltam mellette röhögve, míg ő száját törölgette. Mikor elég volt a látványa karon ragadtam és elkezdtem ráncigálni az úticélunk felé.
Minden olyan volt, amilyennek lennie kell. A hullámvasút, az óriáskerék, a vattacukor, a rohangáló kisgyerekek... minden tökéletes volt.
-Én csak egyre szeretnék felülni. - ragadtam meg Sam karját - A hullámvasútra!
-Oké. - bólintott Sam.
Odasétáltunk, megvettük a jegyeket és indultunk is. Valami eszméletlen volt! Imádtam az egészet! Egész végig kiabáltam, míg Sam csukott szemmel kapaszkodott belém. A végén adrenalintól pezsegve szálltam ki.
-Milyen volt? - fordultam Sam felé, aki végre kikászálódott.
-Ez... - kezdte, de nem tudta befejezni, mert elkapta a hányinger. Háttal fordult nekem és... mondjuk kiadott magából mindent.
Nem sokkal utána a férfimosdó ajtajába kerültem. Samre vártam, aki igyekezett rendbetenni magát a csúnyán végződő incidens után. Körmeimmel kopogtattam az ajtót, mire végre kifáradt.
-Tovább készülődsz, mint egy nő. - dobtam felé egy biztató mosolyt - Jobban vagy?
-Persze. - mosolygott - De most az jön amit én szeretnék.
-Az mi? - indultunk meg.
-Óriáskerék. - mutatott felé.
-Ne, csak azt ne. - indultam vissza, de visszarántott.
-Mi a bajod vele? - rángatott magával szembe.
-Csak nem szeretem. Azon félek. - ismertem be.
-De a hullámvasúton nem? - röhögött.
-Ott minden olyan gyors. - fordultam a hullámvasút irányába.
-Nem baj. Gyere. - vette elő a kiskutyaszemeket, amelyekre nehéz nemet mondani 
-Legyen. - bólintottam rá.
Mindenem remegett, a kezem jéghideg volt, a gyomrom görcsberándult. Hirtelen éreztem, ahogyan egy kéz megszorítja az enyémet.
-Itt vagyok. - suttogta Sam.
-Köszönöm. - préseltem ki magamból.
Nehezen, de felültem az óriáskerékre. Az igazat megvallva nem is volt olyan rossz, mint amire számítottam, de azért többet ne.
-Ő? - döbbentem le a bejáratot nézve, mire Sam is odafordult.
Mindketten a gyorsan felénk lépkedő Ashton bámultuk.
-Jobb lenne, ha máskor nem hagynád el. - dobta a kezembe Ash a telefonom - Te meg ne rángassad mindenféle helyekre! - mutatott fenyegetően Samre.
-Nekem te ne mutogass! - csapta le Ash kezét Sam - És ne akard megmondani kivel, hova és mikor mehetek!
-Képzeld a bátyja vagyok, megengedhetem magamnak! - szálltak vitába.
A tömeg körülölelt minket, várták a jelenet folytatását.
-Ne engedjél te semmit! - szította a tüzet Sam.
-Gyere, indulunk! - ragadott karon Ashton.
-Ne te akard eldönteni helyette! - szállt vitába Sam.
-De ne is te! - ordította Ash. 
Ennyi kellett Samnek, azonnal behúzott egyet Ashnek. Láttam, hogy visszakart ütni, de gyors a fülébe súgtam.
-Ne. - suttogtam.
Úgy tűnt hatott, mert Ash leengedte a kezét. 
-Azt hiszem megyek. - intettem Samnek, majd Ashtonnal elindultam a kocsijához, akivel nehezen, de átvergődtünk a tömegen.
Egész hazavezető úton egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz. Otthon azzal kezdtem, hogy jeget kerestem Ashnek.
-Nem kell! - verte ki a kezemből, mikor bevittem a szobájába.
-De igen. - tapasztottam a szemére, ahol kezdett a lila folt előtűnni - Köszönöm, hogy nem ütötted meg.
-Nem fogok a kis csicska szintjére lesüllyedni. - dörmögte.
-A pszichológusnál van dühroham kezelés? - kérdeztem.
-Honnan tudod hogy járom? - vette le a jeget Ash a szeméről és felém fordult.
Basszus, Cony! Elszóltad magad! Megtanulhatnád befogni...

10 megjegyzés:

  1. Ez valami fantasztikus, csodálatos, elragado. Siess! Eskü legközelebb meg ajándékozolak egy normális, hosszú kommenttel!
    Addig is xoxo, Roro :)
    ui.: becsuld meg a komit harmadjára írom meg :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudod mennyire örülöka komidnak, mert eddig egyet sem kaptam.:) becsülöm is:D
      Majd várom azt a kommentet ;)

      Törlés
  2. Imádooooom*-* siess a kövivel!!!:D ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:) terveim szerint hétvégére már fent lesz:)

      Törlés
  3. Gyorsan kovi reszt!!! Nagyon jo!!! :) :*

    VálaszTörlés
  4. Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm:) hétvégére mindenképp:)

      Törlés
  5. Tetszik a blogot. Amúgy mit keres egy tónál egy asztal, a semmiből? :-D ha figyelsz az ilyen logikai hibákra, jó lesz! ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem mire gondolsz. :D
      De az már a másik napra vonatkozik. :D

      Törlés