8. fejezet

Hi!

35+ feliratkozó... És az oldalmegjelenítések száma a 4500-at súrolja. Nagyon köszönöm. Ez olyan hihetetlen. Én a történet végére terveztem kb. ennyi feliratkozót, de már majdnem 40! Köszönöm. Pipáljatok, komizzatok! Mostanában nem kapok annyi visszajelzést, ami kicsit elszomorít, de remélem most újra leírjátok a véleményeket, de nem is jártatom a számat tovább.

Jó olvasást! Xx

Miután elolvastam a nekem szánt kedves kis üzenetet a telefonomat képernyővel lefelé lecsaptam az asztalra.

-Minden oké? - kérdezte Sam aggodalmasan.

-Persze. - erőltettem egy halvány mosolyt - Nincs kedved holnap eljönni vidámparkba? - ugrottam fel.

-Mikor? - nézett fel rám.

-Öhmm... kettőkor! - csillant fel a szemem.

-Legyen! - adta meg magát, majd feltápászkodott, így együtt eltudtunk indulni hazafelé.

Mosolyogtam. Magam sem tudom miért. Talán azért, hogy Sammel lehetek, talán azért,  mert így kicseszhetek Ashtonnal. Magam sem tudom. A mosolyom alváskor sem szűnt meg.

Odasétáltunk a legközelebbi buszmegállóhoz, megnéztük a menetrendet, majd kiválasztottuk a számunkra legkedvezőbb buszt, amely kevesebb, mint 10 perc múlva indult. Leültünk a váróteremben lévő padokra. Kár volt, mivel Samnek egyenesen egy rágógumi tapadt a hátsó részére. Nem szándékosan, vagy mégis, de elkapott a röhögőgörcs, amelyet alig tudtam visszatartani és nehezített a levegővételemben is. Az utasok arckifejezéset végigmérve nemigen szívlelték a kettőnk "társaságát", de nem zavart, mivel a buszban úgyis hátraültünk, akárcsak kortársaink.

-És honnan jött ez a hirtelen ötlet? - kérdezte Sam, miközben a táskájában kutakodott.

-Csak úgy. - vigyorogtam a semmibe.

-Ahha. - vett ki a táskájából egy csomag chipset.

-Azt hogy? - néztem a kezében tartott dologra, majd durranást hallottam. Kinyitotta a zacskót.

-Nálam mindig van. - kapta be az első falatot - Kérsz? - kérdezte csámcsogva.

-Jöhet. - nyúltam a zsákmány felé.

Az út további részében előkerült a táskából még három fajta chips, amelyet előszeretettel elfogyasztottunk. Nah igen, de ezután következett a probléma, szomjasak lettünk, de egyikünknél sem volt ital, csak nálam kettő üres kólásüveg.

-Komolyan? - nézett rám - Üres üvegeket hordasz magadnál?

-Miért ne? - téptem ki a kezéből az oldaltáskám.

Mikor leszálltunk a buszról a vízszükséglet szintünk rohamosan megnőtt, amelyet talán a tűző napsugaraknak köszönhetünk. Kisétáltunk a tér közepére, hogy keressünk egy boltot, ahol legalább vizet tudunk venni.

-Add az üvegeket! - nyújtotta felém a kezét Sam.

-Tessék. - nyomtam a kezébe.

Elvette, odasétált a szökőkúthoz, majd elkezdte feltölteni őket.

-Hülye! - lepődtem meg - A vidámparkban lesz pia!

-De addig nem fogom kibírni. - kortyolt egyet - Ez borzalmas! - köpte le majdnem a cipőmet.

Én csak álltam mellette röhögve, míg ő száját törölgette. Mikor elég volt a látványa karon ragadtam és elkezdtem ráncigálni az úticélunk felé.

Minden olyan volt, amilyennek lennie kell. A hullámvasút, az óriáskerék, a vattacukor, a rohangáló kisgyerekek... minden tökéletes volt.

-Én csak egyre szeretnék felülni. - ragadtam meg Sam karját - A hullámvasútra!

-Oké. - bólintott Sam.

Odasétáltunk, megvettük a jegyeket és indultunk is. Valami eszméletlen volt! Imádtam az egészet! Egész végig kiabáltam, míg Sam csukott szemmel kapaszkodott belém. A végén adrenalintól pezsegve szálltam ki.

-Milyen volt? - fordultam Sam felé, aki végre kikászálódott.

-Ez... - kezdte, de nem tudta befejezni, mert elkapta a hányinger. Háttal fordult nekem és... mondjuk kiadott magából mindent.

Nem sokkal utána a férfimosdó ajtajába kerültem. Samre vártam, aki igyekezett rendbetenni magát a csúnyán végződő incidens után. Körmeimmel kopogtattam az ajtót, mire végre kifáradt.

-Tovább készülődsz, mint egy nő. - dobtam felé egy biztató mosolyt - Jobban vagy?

-Persze. - mosolygott - De most az jön amit én szeretnék.

-Az mi? - indultunk meg.

-Óriáskerék. - mutatott felé.

-Ne, csak azt ne. - indultam vissza, de visszarántott.

-Mi a bajod vele? - rángatott magával szembe.

-Csak nem szeretem. Azon félek. - ismertem be.

-De a hullámvasúton nem? - röhögött.

-Ott minden olyan gyors. - fordultam a hullámvasút irányába.

-Nem baj. Gyere. - vette elő a kiskutyaszemeket, amelyekre nehéz nemet mondani 

-Legyen. - bólintottam rá.

Mindenem remegett, a kezem jéghideg volt, a gyomrom görcsberándult. Hirtelen éreztem, ahogyan egy kéz megszorítja az enyémet.

-Itt vagyok. - suttogta Sam.

-Köszönöm. - préseltem ki magamból.

Nehezen, de felültem az óriáskerékre. Az igazat megvallva nem is volt olyan rossz, mint amire számítottam, de azért többet ne.

-Ő? - döbbentem le a bejáratot nézve, mire Sam is odafordult.

Mindketten a gyorsan felénk lépkedő Ashton bámultuk.

-Jobb lenne, ha máskor nem hagynád el. - dobta a kezembe Ash a telefonom - Te meg ne rángassad mindenféle helyekre! - mutatott fenyegetően Samre.

-Nekem te ne mutogass! - csapta le Ash kezét Sam - És ne akard megmondani kivel, hova és mikor mehetek!

-Képzeld a bátyja vagyok, megengedhetem magamnak! - szálltak vitába.

A tömeg körülölelt minket, várták a jelenet folytatását.

-Ne engedjél te semmit! - szította a tüzet Sam.

-Gyere, indulunk! - ragadott karon Ashton.

-Ne te akard eldönteni helyette! - szállt vitába Sam.

-De ne is te! - ordította Ash. 

Ennyi kellett Samnek, azonnal behúzott egyet Ashnek. Láttam, hogy visszakart ütni, de gyors a fülébe súgtam.

-Ne. - suttogtam.

Úgy tűnt hatott, mert Ash leengedte a kezét. 

-Azt hiszem megyek. - intettem Samnek, majd Ashtonnal elindultam a kocsijához, akivel nehezen, de átvergődtünk a tömegen.

Egész hazavezető úton egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz. Otthon azzal kezdtem, hogy jeget kerestem Ashnek.

-Nem kell! - verte ki a kezemből, mikor bevittem a szobájába.

-De igen. - tapasztottam a szemére, ahol kezdett a lila folt előtűnni - Köszönöm, hogy nem ütötted meg.

-Nem fogok a kis csicska szintjére lesüllyedni. - dörmögte.

-A pszichológusnál van dühroham kezelés? - kérdeztem.

-Honnan tudod hogy járom? - vette le a jeget Ash a szeméről és felém fordult.

Basszus, Cony! Elszóltad magad! Megtanulhatnád befogni...